Az Indonéz parlamenti választások napján körbe robogóztam a faluban, mert csakúgy a szokásos utamon a meló felé, észrevettem, hogy csomó kis sátrat húztak fel az éj leple alatt, ami előtt/körül ünneplőbe öltözött emberek várakoznak, ácsorognak, és amikor lefékeztem megfigyelni, mi lehet ez, leesett, hogy ez bizony a szavazófülke, körzetenként. Igy aztán ebédszünetben feltámadt bennem a kiváncsisag, és körüljártam, hol hogyan is néz ez ki. Már eleve vicces volt, hogy 5 nappal korábban úgynevezett “quiet day” volt, csendes nap, amit nálunk kampánycsendnek hivnak, ha jol emlékszem, de mivel itt az embereknek annyi különböző vallása, hagyománya és hiedelme van, az átlagember hamar belezavarodik, sőt, akár olykor szivesen is kavarja ezeket össze, kénye és kedve szerint, szóval naná, hogy ezt is teljesen máshogy értelmezték a helyiek. (Ide vágó sztori, mikor egy full muszlim kollégám magyarázta egyszer régen fennhangon egy amerikai turistának, hogy húsvétkor ők miért is diétáznak. Igaz, épp egybeesett a ramadámmal is, de ez semennyire sem zavarta őt meg abban, hogy elmondja, “easter is very important also for us, is the end of the rainy season, the time of the rice harvesting and good period to get back to eat less meet, and more healthy-light food, like fried rice with vegetables”. Ezt a saját fülemmel hallottam, és hogy ne röhögjem el magam, gyorsan inkább elsomfordáltam, mielőtt felcsendült volna a kérdés, mi köze a muszlimoknak Jézus feltámadásához… (az angol szöveg: “a húsvét nekünk is nagyon fontos, ez az esős évszak vége, a rizs szüret ideje, és ideális időpont visszatérni a könnyű egészséges ételekhez, kevesebb hús, sok piritott zöldséges rizs”)
Szóval a szintén muszlim (egyébként sörözni és csajozni igen kedvelő) kollégám azt mondta a csendes napról, hogy ez az 5 nappal a nemzeti ünnep (értsd választások napja) előtti olyan nap, amikor el kell vonulni gondolkozni a jövőn, ha lehet nem inni és nem használni mobiltelefont.
Szóval akkor tudtam meg, hogy a választások napja nemzeti ünnep, és ami csak lehet zárva tart, és aki csak teheti nem dolgozik. Már csak azért sem, mert a lakhely szerinti körzetben kell szavazni és az a legtöbb embernek igencsak messze esik a munkahelyétől.
Na, ez volt az előzmény, amit meg akartam mutatni, amit itt láttam a kisvárosban, hogy az emberek tényleg tök fontos napnak élték meg, felöltöztek szépen, szertartásosan gyűltek össze a szavazófülkéknél, ami persze tök lepattant sátrak tömege, de az csak a szokásos indó-sztiló, de tényleg napokig mindenki erről beszélt, pedig általában a politika itt nem nagyon téma. Szóval lőttem pár fotót, eredetileg ezt akartam csak feltölteni ide. Most még ki kell találnom, hogyan kell ezt teknikailag kivitelezni…
vakuvillan 