Starting over

Vissza kellett olvasnom a sajat utolso blogbejegyzesem, hogy mikor es mit irtam utoljara, annyira regen volt, es annyira kevesse emlekezetes. Lett egy uj laptopom (evek nelkulozese utan), es ugy dontottem, hogy ujrakezdem.

Kezdjuk ujra, kezdjuk ujra! – enekelte a pasim egy idoben allandoan, bar nem leven romantikazo alkat, az eletunkre, helyszinekre, munkakra ertette legtobbszor. Most epp ugy vagyunk, hogy akar ujra is kezdhetnenk jo par mindent.

Ja, es bocsanat, majd legkozelebbre kitalalom, hogy kell a magyar ekezeteket beallitani (tuti be lehet valahol!).

De hol is vagyok most? Ott tartottam, amikor masfel eve megerkeztunk Balira es elkezdtunk a nagy puccos hajon dolgozni, amin fel evet becsulettel le is toltottunk, bar en hetente egyszer biztosan fel akartam mondani, de annyira sokat fizettek, es annyira le voltunk gatyasodva, plusz annyira jok voltak a merulesek is, sot, meg a tarsasagot is szerettuk, szoval kitoltuk, amig birtuk. Igazabol csak a fonokot nem birtuk (hogy, hogy nem), es amikor kezdett nagyon irritalo lenni, pluszban meg az is kiderult, hogy allandoan hazudozott es a munkavallaloi vizumunkat is elsunnyogta, na akkor vegre tenyleg leleptunk. Kivetelesen sok penzunk volt, igy nem hajtott a tatar, arra gondoltunk, hogy pihenunk kicsit Balin, lassan elkezdunk uj melo utan nezni, de semmi kapkodas, tenyleg jot akarunk, stb. Igy kivettunk egy keglit egy honapra, azt tervezve, hogy akar annal tovabb is maradunk, de mar ket het mulva uton voltunk Borneo fele megnezni egy allasajanlatot (amirol en elore tudtam, hogy hulyeseg lesz, de mivel Borneo gyerekkori almom volt, es a pasim nem utazgat olyan konnyeden, mint en, viszont ha melorol van szo, rogton egybol motivalt lesz, igy eladtam neki ezt a sotet tervet), igy lett egy majdnem egy honapos nyaralasunk, road trippel, dzsungellal, orangutayekkal, meg minden, imadtam, talan a legjobb nyaralasunk volt.

A nyaralas kozben kaptunk egy ajanlatot Komodora, igeretesnek tunt, igy visszatertunk Indoneziaba, es elkezdtunk managelni egy kis liveaboard ceget, de a szomszed 4 honappal kesobb atcsabitott magahoz egy lenyegesen jobb ajanlattal, igy kivivva az utca felhaborodasat, es eloidezve egy minihaborut elozo fonokeinkkel, vegulis immar  lassan 8 honapja igazgatjuk a Scuba Republic eletet. A kedelyek is hamar lecsillapodtak, mint tudjuk, minden csoda 3 napig tart. Most tokjo, nincs fonokunk, partnerek lettunk a cegben, egeszen jol fejlodunk, szoval lesz ebbol jo penz is egyszer majd, bar az elso fel ev tulajdonkeppen rengeteg fejfajassal es felujitassal jart, mostanra kezd letisztulni, es mostanra kb megtalaltuk a megfelelo embereket is, akiket nagyjabol mar kikepeztunk, hogy alkalmasak legyenek egyutt dolgozni, es mar minden majdnem automatikusan mukodik, ha nincs semmi komplikacio (na de komplikacio persze mindig van 4 hajoval es 30+ dolgozoval). Meg egy ev, es hatradolhetunk (talan). De lehet, hogy nem is akarunk teljesen hatradolni, csak felig… Vegulis kicsit vicces, hogy egy muszlim orszagban csomo marcona kinezetu hajolegenyseg nevez bossnak egy szoke magyar csajt.

Uj es rovidtavu almom elkezdeni vegre a vizalatti fotozast, most, hogy mar a szerkesztesbe picit belejottem, es merulnom sem kell mar mindennap kezdokkel, csak egy jo kamera, jo lampa es csomo ido kell ahhoz, hogy regi elkepzelesem a buvar nyugdijas letrol kozelebb kerulhessen a megvalositashoz. TG7, varlak!!