Találtunk egy új merülőhelyet, ami feldobta az itteni utolsó heteinket, most lelkesen járunk felderíteni, meg ráérős időkben (amiből végre több van, mint az elmúlt hónapokban) azt tervezzük, hogy majd sokat merülgetünk csakúgy odaát. Ugyanis a majd’ 4 hónapnyi sekély öbölben evickélés után egy véletlen elejtett (és amúgy félreértett) megjegyzésből azt hámoztuk ki, hogy szemben, az öböl túloldalán, ahova eddig tilos volt mennünk, van egy barlang. Micsoda?! Gyorsan elkezdtünk kérdezősködni, és szervezni az expedíciót, amire aztán kiderült, hogy najó, nem igazán barlang, csak pár üreg a falon. Milyen falon? Hát najó, van ott egy fal. Miii? És erről eddig miért nem tudtunk? Hát mert messze van, sokat kell úszni, és mély is, meg veszélyes (vendégekkel), mert át kell úszni a hajóforgalmas öblön. Kitérdekel, idevele! Összeszedtük a cuccainkat egyik délután, iránytű, meg minden, és mivel a főnökség nem adott infókat, csakúgy találomra megpróbáltuk megkeresni a svájci kolleginával. Már majdnem feladtuk a csupa tengerifűben evickélést, amikor tényleg ígéretesen elkezdett lefelé menni az aljzat, és egyszercsak valóban ott volt A FAL! Egészen negyven plusz méterre sülyed le. Találtunk egy csomó tökjópofa újszerű csiguszt, meg hatalmas murénát, és egyáltalán, tök jólesett végre nem figyelni senkire, mélyebbre süllyedni kicsit és elszédülni a nitrogéntől… Másnap véletlenül kapóra jött nekem két tapasztalt búvár, akik csak azért nem merülnek a hajóról, mert tengeribetegek, szóval bedobtam nekik, hogy ha érdekli őket egy kicsit vadabb merülés, mint amit a parti sekélyes kínál, akkor megmutatom nekik a falat. Benne voltak, úgyhogy reggel újra átúsztunk. Kicsit elkavarodtunk, és ezúttal egy MÁSIK falra bukkantunk. Hö? Utána a főnök csakúgy mellékesen elejtette, hogy onnan nem messze van az amfora… Hűű, mik derülnek még ki? Délutánra beizzítottam Dávidot, és mivel a szlovák kollégánk is épp ráért, hárman vettük újra górcső alá a terepet. Ismét egy harmadik, új helyre lyukadtunk ki… Baró ez a szembepart, igaz, kicsit tényleg messze van, és kicsit tényleg túl mély is (a kompim a nyári sekélykedés után hirtelen sokkot kapott és csomó dekót rámsózott), a srácok pedig alaposan lepusztították a palackjuk tartalmát, de mégis belémbújt a felfedezés öröme, még akarok menni sokat! Végre valami izgalom, juhú!
vakuvillan 